|
Heti gondolat:
2022. 01. 31.
5. hét
A kozmikus Krisztus
Az ember és a
kozmosz egysége akkor fog teljesen megvalósulni, amikor Isten lesz
mindenben minden (1Kor 15,28)
Szolovjov mesterien
mutatta be, hogy a kozmosz fejlődése, a természet evolúciója – annak
első lépéseitől kezdve az emberi öntudat megjelenéséig és az
egyetemes történelem hosszú folyamatáig – mind- mind az Isten-Ember
felé tart, a megtestesült Krisztus és a kozmikus Krisztus felé.
A teremtés, mint
kezdet fogalmazódik meg, a kozmikus evolúció pedig folyamatos
megtestesülés, ahogy Bulgakov is kifejti. A Megtestesülésben Isten
beteljesíti teremtését és egyúttal igazolja azt.
Isten nem hagyhatta
magára a világot, mely (…) magában hordozza a teremtmények
szükségszerű ontológiai tökéletlenségét és ebből adódó
befejezetlenségét.
Ez egy újabb kérdést
is felvet a világ teremtésével kapcsolatban: a teremtett
valóságoknak felül kell múlniuk saját teremtményi mivoltukat, a
teremtményeknek – melyekre sajátos fejlődés jellemző – „nem
teremtetté” vagy „teremtésen felülivé” kell válniuk, vagyis át kell
istenülniük.
Tomás Spidlík bíboros
Forrás: Hubertus Blaumeiser - Tonino Gandolfo: Amint az Atya szeret engem...
|
