|
Heti gondolat:
2022. 01. 24.
4. hét
Az univerzum átistenülése
Az egész világ az
Istennel való egységre vágyik, mégis egy áthághatatlan akadályba
ütközik. Semmi sem juthat el Krisztushoz, ha maga Krisztus nem
fogadja be, és nem vezeti magához. Így az univerzum sír, mivel
szenvedélyes vágyakozása és a képtelensége két ellentétes irányba
húzza. (…)
Ki mondja ki tehát a
világ alaktalan tömege fölött azokat a szavakat, melyek lelket adnak
neki? Milyen hang döntheti le az Isten és a Teremtés közötti falat,
amely akadályozza a Teremtést, hogy eljusson Őhozzá? Újra és újra
ismételni fogjuk az isteni Igéket, ma, holnap és mindig, amíg az
átalakulás teljessé nem lesz: „Ez az én Testem”. Amikor Krisztus,
kitágítva a Megtestesülés mozgásterét, a Kenyérben száll közénk,
hogy szétossza magát nekünk, tevékenysége nem korlátozódik csupán az
anyagi értelemben vett partikulára. (…) A transzszubsztanciáció
kisugárzik az egész Univerzumra, bár gyöngítve, mint valódi
átistenítés.
Teilhard de Chardin
Forrás: Hubertus Blaumeiser - Tonino Gandolfo: Amint az Atya szeret engem...
|
