|
Heti gondolat:
2022. 02. 07.
6. hét
A Föld Eucharisztiája
Jézus halálával és
feltámadásával kétségkívül a kozmosz átalakulásának legfőbb oka.
Szent Pál révén
azonban azt is tudjuk a kinyilatkoztatásból, hogy Krisztus
szenvedését mi, emberek teljesítjük be (vö.Kol 1,24) és hogy a
teremtés Isten fiainak a megnyilvánulását várja (vö.Róm 8,19). Isten
az emberek együttműködését is várja, akik az Eucharisztia ált
krisztusivá váltak, hogy közreműködjenek a kozmosz megújításában.
Azt mondanánk tehát,
hogy az eucharisztikus kenyér erejéből az ember az univerzum
„eucharisztiájává” válik, abban az értelemben, hogy Krisztussal,
földbe vetett magként, előmozdítja az univerzum átváltozását.
Ha ugyanis az
Eucharisztia az ember feltámadásának eszköze, nem lehetséges-e, hogy
az Eucharisztia által átistenült emberi test arra van rendelve, hogy
elbomoljék a földben és így közreműködjék a kozmosz megújításában?
Nem jelenthetjük-e ki tehát, hogy halálunk után Jézussal mi leszünk
a Föld Eucharisztiája?
A föld „megesz”
minket, ahogy mi az Eucharisztiát. Nem azért, hogy földdé alakítson
minket, hanem, azért hogy az átalakuljon „új éggé és új földdé”. (…)
Az Eucharisztia megvált és Istenné tesz minket. Mi pedig azzal, hogy
meghalunk, együttműködünk Krisztussal a kozmosz átalakításában.
Chiara Lubich
Forrás: Hubertus Blaumeiser - Tonino Gandolfo: Amint az Atya szeret engem...
|
