Életige 2022 szeptember
„Bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává
tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg.” (1Kor 9,19)
Az ehavi életige Pál
korinthusi keresztényekhez írt első leveléből származik. Az
apostol Efezusban tartózkodik és e szavakkal próbál válaszolni egy
sor problémás kérdésre, amelyek a korinthusi görög közösségben
fölmerültek. Ez a város soknemzetiségű kereskedelmi központ volt,
híres Afrodité templomáról, de a köztudottan elterjedt
korrupcióról is.
A levél címzettjei
az apostol prédikációinak köszönhetően néhány évvel azelőtt tértek
meg a pogányságból a keresztény hitre. Az egyik kérdés, amely
megosztotta a közösséget, arra vonatkozott, hogy szabad-e a pogány
rítusok szerint bálványoknak föláldozott állatok húsából enni. Pál
aláhúzza a szabadságunkat Krisztusban, és bőségesen kifejti, hogyan
döntsünk bizonyos esetekben, és részletesen elmagyarázza a szabadság
fogalmát.
„Bár mindenkitől független
voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket
nyerjek meg.”
A keresztények
tudják, „hogy bálvány nincs a világon, Isten meg csak egy van”
(8,4), ezért nincs jelentősége, hogy esznek-e a bálványoknak
áldozott állatok húsából, vagy sem. Probléma csak akkor van, ha a
keresztény olyanok társaságában van, akik még nem tudják ezt, nincs
meg bennük ez a hitből fakadó tudás, és a viselkedésével
megbotránkoztathatja ingatag lelkiismeretüket.
Amikor a tudás és a
szeretet forog kockán, akkor Pál számára nem kétséges, hogy a
tanítványnak a szeretetet kell választania, még akkor is, ha ezzel
lemond saját szabadságáról, ahogy Krisztus is szabadon lett szolgává
szeretetből.
Alapvető, hogy
figyelemmel legyünk a gyengébb testvér iránt, akinek törékeny a
lelkiismerete és nincsenek meg a kellő ismeretei. A cél, hogy
„megnyerjük”, olyan értelemben, hogy a lehető legtöbb emberhez
eljuttassuk az evangéliumi élet szépségét és jóságát.
„Bár mindenkitől független
voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket
nyerjek meg.”
Chiara Lubich így
ír: „Mi Krisztus testébe tagozódtunk, Krisztus vagyunk, ezért minden
megosztottság és egymásnak ellentmondó gondolat megosztja Krisztust.
[…] Az első keresztények körében […], ha a gondolatok miatt megtört
volna az egyetértés, akkor azt tanácsolták, hogy ne tulajdonítsanak
jelentőséget saját felfogásuknak, inkább maradjon meg köztük a
szeretet. […] Így van ez ma is. Néha meg vagyunk győződve arról,
hogy helyesen gondolkodunk, az Úr pedig azt sugallja, hogy inkább
maradjunk meg szeretetben mindenkivel. Néha jobb, ha feladjuk az
elképzeléseinket, mert jobb a kevésbé tökéletes a többiekkel való
egyetértésben, mint a tökéletesebb egyet nem értésben.
Inkább kell
rugalmasnak lenni, semmint kenyértörésre vinni a dolgokat, ez a
szeretetnek talán fájdalmas, de eredményes és Istentől megáldott
tulajdonsága, amely Krisztus eredeti elgondolása szerint tudja
megőrizni az egységet, és éppen ezért értékelni is tudja.”
„Bár mindenkitől független
voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket
nyerjek meg.”
Francois Văn Thuận
vietnámi bíboros tizenhárom évet töltött börtönben, ebből kilencet
teljesen elkülönítve, és arról tesz tanúságot, hogy az igazi és
érdek nélküli szeretet válasz-szeretetet szül. Fogsága idején öt
fegyőrre bízták, de ezeket kéthetente le kellett váltani, mert a
püspök „megfertőzte” őket. Végül úgy döntöttek, hogy ugyanazt az öt
embert hagyják ott, mert különben a fegyház összes őrét megfertőzné.
Ő maga így beszél erről: „Eleinte nem szóltak hozzám az őrök, csak
igennel vagy nemmel válaszoltak. […] Egyik éjszaka támadt egy
gondolatom: »Francois, még nagyon gazdag vagy, mert ott van a
szívedben Jézus szeretete. Szeresd őket úgy, ahogy Jézus szeretett
téged!« Másnap elkezdtem őket még jobban szeretni, Jézust szeretni
bennük, mosolyogva kedves szavakkal. […] És lassan barátok lettünk.”
A börtönben a fogva tartói segítségével kis fadarabokból és egy
vasláncból elkészítette azt a mellkeresztet, amelyet aztán haláláig
hordott, a velük való barátság jeleként.
Letizia Magri
|