Életige 2022 október
„Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk,
hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét” (2Tim 1,7)
Pál lelki
végrendeletének tekintjük a levelet, amelyből a mostani életigénk
származik. Az apostol Rómában van börtönben, ítéletre vár, és
eközben ír fiatal tanítványának és munkatársának, Timóteusnak, aki
az eléggé összetett efezusi közösség felelőse.
Írása Timóteushoz
szóló intelmeket, tanácsokat tartalmaz, de szól minden idők minden
keresztényéhez, legyen bármely közösségnek is a tagja. Pált az
evangélium hirdetése miatt verték bilincsbe. Tanítványát viszont
inkább félelem tölti el az üldöztetések miatt, és meginog a
szolgálatával járó nehézségek közepette. Ezért bátorítja őt, hogy
nézzen szembe a próbatételekkel, hogy biztos vezetője lehessen a
gyülekezetnek. Sem Pál sem Timóteus számára nem természetes az
evangéliumért elviselt szenvedés.
Pál tanúságot akar
tenni az evangéliumról. Világos, hogy nem a személyes tehetsége, a
képességei vagy az emberi korlátai teszik képessé őt vagy fékezik az
Ige szolgálatában, hanem a Lélek ajándékai: az erő, a szeretet és a
józanság, ami erőt ad a tanúságtételhez. A szeretetnek az erő és a
józanság mellett nagyon fontos szerepe van a megkülönböztetésben. A
józanság pedig bölcsességet jelent, készségességet minden
helyzetben. Timóteus, a tanítvány és minden idők tanítványa erővel,
szeretettel és józansággal tudja hirdetni az evangéliumot
olyannyira, hogy szenvedni is képes érte.
„Hiszen Isten nem a félénkség
lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét.”
Mi is
megtapasztaltuk már a kísértést, hogy elbátortalanodjunk Isten
igéjének megélésében, a tanúságtételben, és nem tudtuk, hogyan
viselkedjünk egyes helyzetekben.
Chiara Lubich segít
megértenünk, honnan merítsünk erőt ilyen pillanatokban:
„A bennünk
jelenlévő Jézushoz kell fordulnunk. Nem szabad tehát leblokkolnunk.
Magatartásunk nem lehet passzív belenyugvás, hanem radikálisan ki
kell lépnünk önmagunkból. Eggyé kell válnunk azzal, amit Isten
akarata kíván tőlünk. Teljesítenünk kell azokat a kötelességeinket,
melyeket hivatásunk megkíván. És mindezt a bennünk lévő Jézus
kegyelmére alapozva. Tehát radikálisan kilépni önmagunkból. Így maga
Jézus fogja egyre jobban kifejleszteni bennünk azokat az erényeket,
melyekre szükségünk van, hogy tanúságot tegyünk róla abban a
környezetben, melyet ránk bízott.”
„Hiszen Isten nem a félénkség
lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét.”
Erő, szeretet és
józanság, a Lélekre jellemző három erény, amelyet az imádság és a
hit gyakorlása révén nyerhetünk el.
Justin Nari atya a
Közép-afrikai Köztársaságban él. Az életére törtek szerzetes
testvéreivel és mintegy ezer muzulmánnal együtt, akik a háborús
megtorlások elől a templomba menekültek. Az őket ostromló milíciák
vezetői azt kívánták, hogy adják ki őket, de ő megpróbált továbbra
is tárgyalást folytatni velük, hogy elkerülje az öldöklést. Egy nap
negyven liter benzinnel jelentek meg, és azzal fenyegetődztek, hogy
elevenen elégetik őket, ha nem adják ki nekik a muzulmánokat.
„Szerzetes testvéreimmel megtartottuk az utolsó misét – meséli
Justin atya –, és közben eszembe jutott Chiara Lubich, hogy ő mit
tenne a helyemben. Ott maradna, és az életét adná. És mi is így
döntöttünk.” Véget ért a mise és egy váratlan telefonhívás érkezett:
áthalad a területükön az Afrikai Unió csapata, egy egészen közeli
városban. Justin atya elébük sietett, és tizenhárom perccel az
ultimátum lejárta előtt velük együtt érkezett vissza a plébániára.
Ez a tizenhárom perc mentette meg mindannyiuk életét a vérontástól.
Letizia Magri
|