Életige 2022 július
„Pedig csak egy a szükséges”
(Lk 10,42)
Jézus Jeruzsálem felé
tart, ahol hamarosan beteljesíti küldetését. Útközben betér egy
kis faluba, ahol Márta és Mária lakik. Lukács evangélista így írja
le a fogadtatását a két lánytestvér részéről: „Márta
sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket.”
Mária pedig „odaült az Úr
lábához és hallgatta a szavait”. Mária figyelme és Márta serénysége
egymásnak feszül, ugyanis a panaszára, hogy testvére magára hagyta a
kiszolgálásban, Jézus így válaszol: „Márta, Márta, sok mindenre
gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges.
Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.” Ez a
részlet az evangéliumban az irgalmas szamaritánusról szóló
példabeszédet követi, amely a legmélyebben írja le, hogy mi is a
felebarát iránti szeretet. Ezt követően pedig Jézus az imádságról
beszél tanítványainak, a legmélyebb tanítása hangzik el az
Atya-Istennel való kapcsolatról. Egyensúlyba hozza a mérleg nyelvét
a testvér iránti szeretet és az Isten iránti szeretet között.
„Pedig csak egy a szükséges”
Két asszony a
főszereplője ennek az evangéliumi szakasznak. Jézusnak Mártával
folytatott beszélgetése nagyon baráti, ami még azt is megengedi,
hogy panaszkodjon a Mesternek. Vajon milyen szolgálatot kíván Jézus?
Szívből kívánja, hogy Márta ne sürögjön-forogjon, ahogy azt a
hagyományosan nőknek szánt szerep megkívánja, hanem ő is figyeljen
oda az Ő Szavára, mint Mária, öltsön új szerepet magára, legyen ő is
tanítvány. Ennek az szövegnek az üzenetét sokszor leszűkítették az
aktív és a szemlélődő élet ellentétére, és a kétféle vallásos
magatartás leírásaként értelmezték, mert Márta is és Mária is
szereti Jézust és szolgálni akarja őt. Az evangélium sem mondja,
hogy az ima és az Ige meghallgatása fontosabb a szeretetnél, inkább
meg kellene találnunk a módját, hogy elválaszthatatlanul egybekössük
ezt a két szeretetet. Az Isten iránti szeretet és a felebarát iránti
szeretet nem ellentétes, hanem kiegészítik egymást, mert a Szeretet
egy.
„Pedig csak egy a szükséges”
Értsük meg jól, hogy mi is az egyetlen szükséges. Segítségünkre
lehet ebben a mondat eleje, így hangzik:
„Márta, Márta…” A
név megismétlése megdorgálást sejtethet, annak idején viszont ez
volt a hivatásszerű meghívásnak a módja. Tehát Jézus Mártát újfajta
kapcsolatra hívja, nem szolgálói, hanem baráti köteléket szeretne,
aki mély kapcsolatban áll vele. Chiara Lubich így ír:
„Jézus
kihasználta ezt az alkalmat arra, hogy elmagyarázza, mi a
legfontosabb az ember életében. […] Odafigyelni Jézus Igéjére. És
Lukács számára, aki ezt a szöveget írja, odafigyelni azt is jelenti,
hogy életre váltani. […] Neked is ezt kell tenned: fogadd be az
igét, engedd, hogy átalakítson. De nem csak erről van szó. Légy
hűséges hozzá, őrizd a szívedben, hogy az életedet is alakíthassa,
mint ahogy a föld befogadja a magot, hogy kihajtson és gyümölcsöt
hozzon! Teremjük tehát az új élet gyümölcseit az ige hatására!”
„Pedig csak egy a szükséges”
Ki tudja, hány
lehetőségünk nyílik, hogy mi is mélyen befogadjuk a Mestert az
otthonunkba, mint Márta és Mária, a lábához üljünk, és hallgassuk őt
mint igazi tanítványok. A teendők, a betegségek, az
elfoglaltságaink, és sokszor az öröm és az elégedettség is
szétszórttá tesznek, és a tennivalók örvényében nincs időnk megállni
és felismerni, meghallgatni az Urat.
Ez az ige értékes
alkalmakat kínál, hogy gyakorlatozzunk ebben, válasszuk a jobbik
részt, figyeljünk oda az Ő igéjére. Így belső szabadságra teszünk
szert, ami lehetővé teszi, hogy a mindennapi életünk is az iránta
való hűségünk kifejeződése legyen, a szeretetkapcsolatunk konkrét
gyümölcse, és annak bizonyítéka, hogy nem hiába szolgáljuk és
hallgatjuk Jézust.
Letizia Magri
|