Életige 2022 június
„Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.”
(Zsolt 16(15),2)
E hónap életigéje a
Zsoltárok könyvéből származik, mely egybegyűjti Dávid király és
más Istentől ihletett imádók legszebb imádságait, hogy
megtanuljuk, hogyan forduljunk felé. A Zsoltárokban mindannyian
felismerjük önmagunkat, megérintik lelkünk legmélyebb húrjait, a
legmélyebb, legerősebb érzéseinket fejezik ki: kétséget,
fájdalmat, haragot, aggodalmat, kétségbeesést, valamint a reményt,
a dicsőítést, a hálaadást és az örömet is. Ezért mondhatja a
zsoltárokat minden időkben, minden kultúrában, és élete minden
pillanatában minden férfi és nő a földön.
„Te vagy az én Istenem, nagyobb
javam nincsen nálad.”
A 16. zsoltár pedig
sok lelki író legkedvesebb zsoltára volt. Avilai Szent Teréz például
így kommentálta: „Semmi nem hiányzik annak, akinek ott van Isten,
egyedül Isten elég neki!” Antonios Fikry Rofaeil, a kopt ortodox
egyház egyik teológusa így ír: „Ez a feltámadás zsoltára, ezért az
egyház a reggeli órákban imádkozza […], mert Krisztus hajnalban
támadt fel. Ez a zsoltár a vég nélküli örökségünk reményét adja,
ezért nevezzük „arany zsoltárnak”, ami azt jelenti, hogy rendkívül
értékes, szinte drágaköve a Szentírásnak.”
Ismételjük el,
szavanként átgondolva:
„Te vagy az én Istenem, nagyobb
javam nincsen nálad.”
Isten ölelését, tevékeny és szeretetteljes jelenlétét érezzük ebben
az imában, átfogja egész életünket, a teremtett világot, múltunkat,
jelenünket és a jövőnket is. Benne találjuk meg az erőt, hogy
bizalommal fogadjuk a szenvedéseket életünk útján, hogy derűsen,
emelt fővel lássuk meg a reményt az élet árnyai mögött.
Hogy éljük hát az e
havi életigét? Álljon itt C. D. tapasztalata: „Már egy ideje nem
éreztem túl jól magamat, ezért elkezdtem orvoshoz járni. Ez jó
néhány vizsgálatot jelentett és hosszas várakozást. Végül megtudtam
a rosszullétem okát: Parkinson-kóros vagyok. Ez teljesen lesújtott.
58 évesen hogy lehet ez? Tele voltam miértekkel: sporttanár vagyok,
és a mozgás elemi része az életemnek!
Úgy éreztem, hogy
túl fontos az, amit el kell veszítenem. De aztán eszembe jutott,
hogy fiatal koromban mit határoztam el: »Te vagy, elhagyott Jézus,
az egyetlen kincsem!« A gyógyszereknek köszönhetően rögtön sokkal
jobban lettem, de nem tudom, pontosan mi is fog történni velem.
Elhatároztam, hogy a jelen pillanatot élem. Amikor megtudtam a
diagnózist, úgy éreztem, hogy egy dalban is el akarom mondani
Istennek az igenemet, hogy béke tölti be a szívemet.”
Ez a zsoltár Chiara
Lubich lelkében is különleges visszhangra talált, így ír: „Ezek az
egyszerű szavak segíteni fognak, hogy bízzunk Istenben, és hogy
megtanuljunk együtt élni a Szeretettel. Így egyre inkább egyek
leszünk Vele, és Ő betölt minket, ezáltal az Ő képmására teremtetett
igazi létünk alapjait vetjük meg és rakjuk le újra.”
Íme itt vagyunk,
hogy júniusban mindannyian egyként megvalljuk Istennek a
szeretetünket, és így derűt és békét sugározzunk magunk körül.
Letizia Magri
|
