Életige 2022 április
„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az
evangéliumot minden teremtménynek!”
(Mk 16,15)
Márk evangéliuma a
feltámadt Jézus egyetlen megjelenéséről beszél az apostolok
között, és ennek kapcsán írja le utolsó szavait.
Asztalnál ülnek,
ahogy ezt gyakran láttuk Jézussal együtt is a szenvedése és a halála
előtt, de most ez a kis közösség levert. Csak tizenegyen maradtak a
tizenkettőből, akiket Jézus maga köré gyűjtött, a kereszt idején
pedig a jelenlévők közül egyikük megtagadta, sokan meg elmenekültek.
Ezen utolsó és
nagyon fontos találkozás alkalmával a Feltámadott megdorgálja őket,
mert nem volt nyitott a szívük, amikor a feltámadásról tettek
tanúságot nekik, de ezzel együtt megerősíti kiválasztottságukat:
törékenységük ellenére megint éppen őrájuk bízza az evangélium
hirdetését, az örömhír hirdetését, aki Ő maga, az élete és az igéi.
vö. Mk 16,9-13
Ez után az
ünnepélyes beszéd után a feltámadott Jézus visszatér az Atyához, de
„itt is marad” a tanítványaival, és a szavaikat csodás jelekkel
erősíti meg.
„Menjetek el az egész világra,
és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”
Az a kis közösség,
akiket Jézus az ő küldetésének folytatására küldött, nem tökéletes
emberekből áll, hanem olyanokból, akiket mindenekelőtt arra hívott,
hogy vele „legyenek”, hogy megtapasztalják a jelenlétét, türelmes és
irgalmas szeretetét. Majd e megtapasztalásból erőt merítve küldi
aztán őket arra, hogy „minden teremtménynek hirdessék” Isten
közelségét. vö. Mk 3,14-15
A misszió sikere
pedig nem a személyes képességeiken múlik, hanem a Feltámadott
jelenlétének köszönhető, aki a tanítványaira és a hívők közösségére
bízza magát, ahol az Evangélium oly mértékben bontakozik ki,
amennyire megélik és hirdetik.
Mi keresztények azt
tehetjük tehát, hogy az életünkkel és a szavainkkal kiáltjuk a
világba Isten szeretetét, bátran és nagylelkűen kilépve önmagunkból,
hogy finom tisztelettel felajánljuk másoknak is a Feltámadt Jézus
kincseit, mert ez hozhat reményt a szívekbe.
„Menjetek el az egész világra,
és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”
Mindig Jézusról kell tanúságot tennünk, soha nem önmagunkról, sőt
azt kérik, hogy „tagadjuk meg önmagunkat”, hogy énünk egyre
„kisebbedjen”, Ő pedig növekedjen. Helyet kell készítenünk magunkban
a Szentlélek erejének, aki a testvériség megélésére késztet:
„Követnünk kell a Szentlelket, aki mindig készségessé tesz arra,
hogy amikor találkozunk egy testvérünkkel, eggyé váljunk vele,
tökéletesen szolgáljuk őt. Ő megadja az erőt ahhoz, hogy szeressük
azokat is, akik valamiféleképpen ellenünk vannak. Irgalmat ad
szívünkbe, hogy tudjunk megbocsátani, és meg tudjuk érteni, hogy
mire van szükségük. Ő tölt el tettrekészséggel, hogy alkalmas időben
megosszuk másokkal lelkünk legszebb kincseit. […] Szeretetünkkel
Jézus szeretetét tesszük láthatóvá és adjuk tovább. […] Isten
szeretetével a szívünkben, és Isten szeretete által messzire
juthatunk, és nagyon sokakat részesíthetünk saját felfedezésünkben.
[…] amíg a másik, akit a bennünk lévő Isten szeretete gyengéden
megsebzett, eggyé nem akar majd válni velünk: így kölcsönössé válik
a segítség, az ideálok, a tervek, az érzelmek. Csak ekkor
beszélhetünk majd, és mondanivalónk a kölcsönös szeretet talaján
ajándékká válik.”
„Menjetek el az egész világra,
és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”
„Minden teremtménynek”: ez a távlat tudatára ébreszt, hogy az egész
teremtett világ nagy mozaikjához tartozunk, és erre korunkban
különösen is érzékenyek lettünk. A fiatalok pedig élen járnak az
emberiség új útjain, és az evangélium tanításának megfelelően
tettekkel erősítik meg azt, amit a szavaikkal hirdetnek.
Robert Új-Zélandból
ezt a tapasztalatot osztotta meg a világhálón: „Lakóhelyünkön az
egyik akcióval Porirua kikötőjének a helyreállítását támogatjuk
Új-Zélandban, Wellington déli részén. Ehhez a kezdeményezéshez
csatlakozott a helyi önkormányzat is, a maori katolikus közösség és
a bennszülöttek is. A célunk az, hogy támogassuk ezt a törzset a
kikötő helyreállításában, és tiszta vizet biztosítsunk, ami újra
lehetővé teszi a kagylógyűjtést és a halászatot úgy, ahogy szokták,
anélkül hogy a szennyezettségtől kellene tartaniuk. Nagy sikere volt
ennek a kezdeményezésnek, és igazi közösségi szellemet teremtett.
Nagy kihívás, hogy
ez ne csak egy egyszeri esemény legyen, hanem hosszú távon is
sikerüljön fenntartanunk, mert az lenne igazi segítség, az hozhatna
valóban változást ezen a téren.”
Letizia Magri
|