Életige 2021 szeptember
„Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó,
mindenkinek a szolgája.”
(Mk 9,35)
A tanítványok Jézussal
Kafarnaumba tartanak, és útközben hevesen vitatkoznak egymás
között. Amikor azonban Jézus megkérdezi, hogy mi a vita tárgya,
nincs bátorságuk válaszolni, talán azért, mert egy kicsit
szégyenkeznek is: azon vitatkoztak ugyanis, hogy ki a nagyobb
közülük.
Jézus már kétszer is
beszélt nekik titokzatos szenvedéséről, de Péter és a többiek
számára túl nehéz volt ezt megérteni és elfogadni. Valójában csak
Jézus halálának és föltámadásának megtapasztalása után fedezték fel,
hogy ki is Ő valójában: Isten Fia, aki szeretetből odaadja az
életét.
Ezért Jézus leül,
odahívja őket maga köré, hogy segítsen nekik tanítványokká válni, és
elmagyarázza, milyen is az “evangéliumi elsőbbség”.
„Ha valaki első akar lenni,
legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája.”
Jézus megbízik a
tanítványokban törékenységük és félelmeik ellenére is, és meghívja
őket, hogy kövessék őt, társai legyenek a küldetésében, hogy
mindenkit szolgáljon. Pál apostol buzdítása jut erről eszünkbe a
Filippi keresztényekhez: „Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú
dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál
kiválóbbnak. Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét
is. Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus
Jézusban volt.” Szolgáljunk, de nem úgy, mint a rabszolgák, akik rá
voltak kényszerítve, hanem szabad emberként, aki nagylelkűen
fölkínálja képességeit, erejét, aki nem csak egy csoport, egy rész
szolgálatában áll, hanem kivétel és előítéletek nélkül mindenki
iránt odaadást tanúsít, akinek szüksége van a segítségére.
Ez számunkra is,
korunkban is egy meghívás, hogy nyitott szívvel és elmével
felismerjük mások szükségleteit és gondjukat viseljük, fáradozzunk
azon, hogy hiteles emberi kapcsolatokat építsünk, hogy a
gyümölcsöztessük a talentumainkat a közjóért, újrakezdve minden nap
a bukások ellenére is. Meghívás ez, hogy az utolsó helyet foglaljuk
el annak érdekében, hogy mindenki közelebb kerülhessen közös jövőnk,
az egyetemes testvériség megvalósulásához.
„Ha valaki első akar lenni,
legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája.”
Chiara Lubich ezt az
igét kommentálva elmondta, hogy is váltsuk gyakorlatra: „Válasszuk
mi is Jézussal az utolsó helyet abban a számtalan helyzetben, amit a
mindennapi élet teremt. Fontos feladat elvégzését bízták ránk? Ne
érezzük magunkat, valakinek, ne engedjünk teret a büszkeségnek és a
gőgnek. Jusson eszünkbe, hogy a legfontosabb: szeretni
felebarátunkat. Használjunk ki minden új helyzetet, hogy jobban
szolgáljuk felebarátainkat. Ne feledkezzünk meg a jelentéktelennek
tűnő dolgokról sem: személyes kapcsolatainkról, szerény hétköznapi
kötelességeinkről, a segítésről a szülőknek, a családi békéről és
harmóniáról, a gyermekek neveléséről...
Igen, bárhogy is
alakulnak á dolgaink, ne feledjük, hogy a kereszténység elsősorban
azt jelenti, hogy szeretünk, és különös módon szeretjük az
utolsókat.
Ha így élünk, akkor
életünk folytonosan Isten Országát fogja építeni itt a földön. Az
ilyeneknek Jézus minden egyebet ráadásként ígért meg: egészséget,
javaikat és bőségben minden dolgot..., hogy szétosszuk a többiek
között, és így Isten gondviselésének kitárt karja legyünk sokak
számára.”
„Ha valaki első akar lenni,
legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája.”
Közös otthonunk
megóvása is nagyon időszerű módja a közjó szolgálatának, és ezt a
világon sokakkal egyetértésben tehetjük. Évek óta kiemelt területe
közös keresztény tanúságtételünknek is. Szeptember 1-én, a teremtés
imavilágnapján kezdődik és október 4-éig, Assisi Szent Ferenc
emléknapjáig tart a teremtés időszaka. Egyre több egyház
részvételével fordítunk ilyenkor különös figyelmet a teremtett világ
gondozására.
A taizéi közösség az idei alkalomra a
következő imádságot ajánlotta: „Szerető Istenünk, add, hogy a
jelenlétedben maradjunk, és add meg felismernünk végtelen
szépségedet mindabban, amit teremtettél, minbadban, ami tőled, a te
kimeríthetetlen közelségedből származik. Add, hogy jobban
odafigyeljünk a többiekre és az egész teremtésre. Taníts meg
fölfedeznünk az értékét, és add, hogy a te békéd hordozói legyünk az
emberiség családjában.”
Letizia Magri
|