Életige 2021 október
„Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra
válik” (Róm 8,28)
Pál apostol rómaiaknak
írt leveléből származik az ige, melyet ebben a hónapban megélni
javasolunk. Hosszú, gondolatokkal és tanításokkal teli szövegről
van szó, amelyet Pál Rómába menetele előtt írt, hogy előkészítse
látogatását, mert személyesen még nem ismerte ezt a közösséget.
A nyolcadik fejezet
különösen is aláhúzza az új, Lélek szerinti életet, az örök élet
ígéretét, amely az emberekre, a népekre és az egész teremtett
világra vár.
„Tudjuk, hogy az Istent
szeretőknek minden javukra válik”
Ennek a mondatnak
minden szava mély jelentőséggel bír.
Pál kijelenti, hogy
főleg kereszténységünkből fakadóan megismertük Isten szeretetét, és
tudjuk, hogy minden, ami velünk, emberekkel történik, részét képezi
Isten nagy üdvösségtervének.
Pál azt mondja, hogy
minden ennek a tervnek a megvalósulására szolgál: a szenvedés, az
üldöztetés, a bukás és a személyes gyengeségeink is, de főleg Isten
Lelkének a működése a szívünkben, ha befogadjuk őt.
A Szentlélek meghallja az
emberiség és a teremtett világ vajúdását, velünk sóhajtozik, és ez a
biztosítéka, hogy Isten terve meg is valósul.
Számunkra ez azt jelenti,
hogy válaszoljunk cselekvő szeretettel a szeretetére, bízzuk
magunkat az Atyára minden szükségben, és tegyünk tanúságot az új
égbe és új földbe vetett hitünkről, melyet azoknak készít, akik
bíznak Benne.
„Tudjuk, hogy az Istent
szeretőknek minden javukra válik”
Hogyan valósítsuk
meg ezt a komoly kijelentést személyes életünkben, a mindennapokban?
Chiara Lubich ezt
tanácsolja: „Mindenekelőtt soha nem szabad megállnunk a dolgok
pusztán külső, anyagi, profán szemlélésénél, hanem hinnünk kell,
hogy minden tény olyan üzenet, mellyel Isten kifejezi szeretetét
irántunk.
Az élet gyakran egy
olyan szőtteshez hasonlít, melyből csak a csomókat és a kusza szálak
összevisszaságát vesszük észre. Meg fogjuk azonban látni, hogy
valójában mennyire más: egy olyan csodálatos minta, melyet Isten
szeretete sző majd hitünkre alapozva.
A következő lépés
az, hogy bizalommal és teljesen hagyatkozzunk rá erre a szeretetre
minden pillanatban, legyen szó akár kis, akár nagy dolgokról. Sőt,
ha képesek leszünk rábízni magunkat Isten szeretetére a hétköznapi
élethelyzetekben, akkor Ő megadja majd nekünk az erőt ahhoz, hogy a
nehezebb pillanatokban is rá tudjuk bízni magunkat: egy nagy
megpróbáltatás vagy betegség idején, és a halál pillanatában.
Próbáljunk meg így
élni, de ne érdekből, azért, hogy Isten felfedje terveit, és így
vigasztalást nyerjünk tőle, hanem csak szeretetből. Meg fogjuk
látni, hogy ez a bizalomteli ráhagyatkozás végtelen fény és béke
forrása számunkra és sok más ember számára.”
Bízzuk magunkat
Istenre a nehéz döntésekben is, ahogy O. L. meséli Guatemalából:
„Szakácsként dolgoztam egy szeretetotthonban. A folyosóról
behallatszott, hogy egy néni vizet kér. Bár nekem tilos elhagynom a
konyhát, mégis megkockáztattam, és kedvesen odaadtam neki egy pohár
vizet. Felragyogott a szeme. Megivott egy fél pohárral, aztán
megszorította a kezemet: »Maradjon velem tíz percre!« Magyaráztam,
hogy nekem nem lehet, mert az állásomat kockáztatom vele. De a
tekintete meggyőzött, és vele maradtam. Megkért, hogy mondjuk el
együtt a Miatyánkot. Aztán pedig arra, hogy énekeljek valamit. Az a
dal jutott eszembe, hogy »nem viszünk magunkkal semmit, csak a
szeretetet…«. A többi lakó csak figyelt bennünket. Az asszony boldog
volt és annyit mondott: »Isten áldjon meg téged, gyermekem!« Rövid
idővel utána pedig elhunyt. Mindenképpen el kellett bocsátaniuk,
mert elhagytam a konyha területét. A családom távol él, szükségük
van a támogatásomra, mégis béke és öröm van bennem, mert válaszoltam
Istennek, és az az asszony nem maradt egyedül élete legfontosabb
pillanatában.”
Letizia Magri
|