Életige 2021 május
Ti már tiszták vagytok az ige
által, amelyet mondtam nektek.” (Jn 15,3)
Az apostolokkal
elköltött utolsó vacsora végeztével Jézus fölkelt, és elindult az
Olajfák hegyére. Vele volt a tizenegy: Iskarióti Júdás akkor már
elment, és nemsokára elárulta.
Tragikus és egyben
ünnepélyes ez a pillanat. Jézus hosszú búcsúbeszédet mond, fontos
dolgokat akar közölni övéivel, amelyeket soha nem szabad
elfelejteniük.
Apostolai zsidók,
ismerik az Írásokat, ezért nagyon közel áll hozzájuk a kép, amelyet
felidéz: a szőlőtőke, amely a szent szövegekben a zsidó népet
jelenti, amelyet Isten gondoz, mert Ő a figyelmes és hozzáértő
gazda. Itt most Jézus saját magáról beszél, önmagát nevezi
szőlőtőnek, amely eljuttatja az Atya szeretetének éltető nedvét a
tanítványaihoz. Nekik ugyanis mindenekelőtt arra kell ügyelniük,
hogy egyek maradjanak vele.
„Ti már tiszták vagytok az ige
által, amelyet mondtam nektek.”
Az egyik útja annak,
hogy egyek maradjunk Jézussal az, hogy befogadjuk az igéjét. Ez
lehetővé teszi, hogy Isten belépjen a szívünkbe, és „tisztává”
tegye: tisztává az önzéstől és alkalmassá arra, hogy bőséges és jó
gyümölcsöt teremjen.
Az Atya szeret
bennünket, és jobban tudja nálunk, mi tesz könnyeddé és szabaddá
bennünket, hogy ragaszkodásaink és negatív ítéleteink fölösleges
terhe nélkül élhessünk; anélkül, hogy a magunk hasznát hajhásznánk,
mindent és mindenkit ellenőrzésünk alatt akarnánk tartani. A
szívünkben azonban olyan pozitív törekvések és tervek is vannak,
amelyek elfoglalhatják Isten helyét, és meggyengítik nagylelkű
odaadásunkat az evangéliumi élet iránt. Ezért Isten a körülmények
által közbelép, fájdalmas tapasztalatokat is megenged, és ezekből
mindig Ő tekint ránk nagy szeretettel.
Az evangélium az
öröm teljességét ígéri, mint bő termést azoknak, akik hagyják, hogy
elárassza őket Isten szeretete (vö: Jn 15,11). Rendkívüli örömöt
ígér, amely a könnyek közt is virágzik, túlcsordul a szívben és
megöntözi a talajt maga körül. Ez a feltámadás elővételezése.
„Ti már tiszták vagytok az ige
által, amelyet mondtam nektek.”
A megélt ige segít kilépni önmagunkból, hogy szeretettel a
testvéreink felé forduljunk, kezdve a legközelebbieken: a
városunkban, a családban és az élet más területein. Ez a barátság
pozitív kapcsolatok egész hálóját képes kiépíteni, mert a kölcsönös
szeretet parancsának megvalósítására törekszik, és így a
testvériséget építi.
Chiara Lubich, János
evangéliumának e mondatáról elmélkedve, így ír: „Hogyan éljünk hát,
hogy mi is kiérdemeljük Jézus dicséretét? Úgy, hogy váltsuk életre
Isten minden szavát, hogy táplálkozzunk belőle pillanatról
pillanatra, állandóan újraevangelizálva egész létünket. S mindezt
azért, hogy ily módon ugyanazok a gondolataink és érzéseink
legyenek, mint Jézusnak, hogy Ő élhessen általunk a világban, hogy
így a társadalomnak, amely gyakran beleragad a rosszba és a bűnbe,
megmutassuk azt az isteni tisztaságot és áttetszőséget, amelyet az
evangélium kínál.
Ebben a hónapban
továbbá – ha lehetséges (azaz ha mások is osztják ezt a
szándékunkat) – különösképpen azt az igét igyekezzünk megvalósítani,
amely a kölcsönös szeretet parancsáról szól. Szent János evangélista
[…] összefüggést lát Krisztus szava és az új parancs között.
Szerinte csak a kölcsönös szeretetben élhetjük úgy az igét, hogy
megnyilvánuljanak hatásai: a megtisztulás, a megszentelődés, a
bűntelenség, a bő termés, a közellét Istenhez. Az elszigetelt egyén
képtelen sokáig ellenállni a világ csábításainak, a kölcsönös
szeretetben azonban megtalálja azt az egészséges környezetet, amely
képes megvédeni hiteles keresztény létét.” (Chiara Lubich, Az élet
igéje 1982. május)
Letizia Magri
|