Életige 2021 június
„Nem mindenki, aki azt mondja
nekem: »Uram, Uram!«, megy be a mennyek országába, csak az, aki
megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van.” (Mt 7,21)
Máté evangéliumának ez
a mondata a Hegyi beszéd végén hangzik el. Jézus ebben a
beszédében kinyilvánítja a boldogságokat, majd pedig arra hívja
hallgatóit, hogy ismerjék fel Isten szerető közelségét, és
cselekedjenek eszerint: ismerjék fel, hogy ha az Atya akaratát
tesszük, az azonnal elvezet az ő Országába, a teljes közösségre
vele.
„Nem mindenki, aki azt mondja
nekem: »Uram, Uram!«, megy be a mennyek országába, csak az, aki
megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van.”
De vajon mi Isten
akarata? Hogyan ismerhetjük fel?
Chiara Lubich így
írja le felfedezését: „[…] Isten akarata, Isten hangja, mely
folyamatosan szól és hív bennünket. Egy isteni aranyszál, jobban
mondva aranyszőttes, mely átjárja egész földi életünket és nemcsak a
földi életünket. Isten ilyen módon fejezi ki szeretetét. Szeretetét,
mely válaszra vár, hogy csodáit megvalósíthassa életünkben. Isten
akarata az, amivé nekünk válnunk kell. A mi igazi létünk. A teljes
megvalósulásunk. […] Ismételjük tehát minden pillanatban, Isten
minden akaratával kapcsolatban, akár fájdalmas, akár örömteli, akár
közömbös: »legyen meg«. […] Ez a két egyszerű szó hatalmas
lendületet fog adni, mint egy ugródeszka, ahhoz, hogy szeretettel,
tökéletesen és teljes odaadással tegyük, amit tennünk kell. […] Így
pillanatról pillanatra kiteljesítjük életünk csodálatos, egyetlen,
megismételhetetlen mozaikját, melyet Isten őröktől fogva elgondolt
mindannyiunk számára. Ő, Isten, akinek csak szép, nagy, hatalmas
dolgokat tulajdonítanak, amelyben minden pici rész, mint például egy
szeretet-tett értelmet nyer és ragyog, mint ahogy a pici tarka
virágoknak is megvan a helyük a természet egészének végtelen
szépségében.”
„Nem mindenki, aki azt mondja
nekem: »Uram, Uram!«, megy be a mennyek országába, csak az, aki
megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van.”
Máté evangéliuma
szerint a keresztények legfőbb törvénye az irgalom, ez adja meg
Isten iránti szeretetünk és minden vallási cselekedetünk
teljességét.
Ez az ige a konkrét
cselekedetek által segít megnyitni a bizonyosan személyes és
bensőséges kapcsolatunkat Istennel a testvérek felé. Arra indít,
hogy önmagunkból kilépve kiengesztelődést és reményt vigyünk
másoknak.
Heidelbergi gyerekek
mesélik az alábbiakat Németországból: „Hogyan mondhatnánk el a
társainknak, hogy a boldogság kulcsa önmagunk odaajándékozása
másoknak? Ebből a kérdésből kiindulva született meg a
kezdeményezésünk »egy óra boldogság« címmel. Az ötlet nagyon
egyszerű, arról van szó, hogy havonta legalább egy órára tegyünk
boldoggá valakit. Azokkal kezdtük, akikről úgy gondoltuk, hogy a
legnagyobb szükségük van a szeretetünkre, bejelentkeztünk, és
mindenütt tárt kapukkal vártak. Így jutottunk el egy parkba, ahová
tolószékes idős embereket vittünk sétálni. Aztán az egyik kórházba,
ahol beteg gyerekekkel játszottunk és mozgássérültekkel sportoltunk.
Ezek az emberek nagyon örültek, de ahogy az akció címe is mondja, mi
még boldogabbak voltunk. És a barátaink, akiket magunkkal hívtunk?
Először kíváncsian figyeltek, de mióta ők is megpróbáltak örömet
szerezni, egyetértenek velünk, hogy boldoggá tesz, ha boldogságot
ajándékozunk.”
Letizia Magri
|