Életige 2021 március
„Utaidat, Uram, mutasd meg
nekem, és ösvényeidre taníts meg engem!”
(Zsolt 25(24),4)
Ez a zsoltár egy olyan
embert mutat be, akit ezernyi veszély fenyeget, és szeretné
megtalálni az igaz utat, amely a biztonságra vezet. Ugyan kitől
kérhetne segítséget?
Törékenységének
tudatában végre felemeli a tekintetét, és az Úrhoz kiált, Izrael
Istenéhez, aki soha nem hagyta el az ő népét, sőt hosszú vándorlás
után a pusztában elvezette az ígéret földjére.
A vándorlás élménye
az úton lévőben felébreszti a reményt, mert kiváltságos lehetőség
arra, hogy új és bensőséges kapcsolatba lépjünk Istennel, és hogy
saját hűtlenségeink ellenére is bizalommal ráhagyatkozzunk az ő
hűséges szeretetére.
A Bibliai
szövegekben az Istennel járás tanítást is jelent az életünkre
vonatkozóan, ennek során tanuljuk meg felismerni az ő üdvözítő
tervét.
„Utaidat, Uram, mutasd meg
nekem, és ösvényeidre taníts meg engem!”
Sokszor járunk olyan
utakon, ahol önteltségünkben úgy gondoljuk, elegek vagyunk önmagunk
számára, és végül ott állunk irányvesztetten és összezavarodva,
rádöbbenve saját korlátainkra és hiányosságainkra. Szeretnénk
megtalálni az iránytűt az életünkben, a cél felé vezető utat.
Ez a zsoltár
segítségünkre lehet ebben. Új vagy megújult személyes találkozásra
vezethet Istennel, és arra, hogy bízzunk az ő barátságában.
Bátorságot ad, hogy
merjünk hallgatni a tanítására, mely állandóan arra hív, hogy
lépjünk ki önmagunkból és kövessük őt a szeretet útján, amelyen ő
siet elsőként elébünk.
Lehet ez a zsoltár
egy ima, mely végigkíséri az egész napunkat, és annak minden
örömteli vagy fájdalmas pillanatát életutunk értékes szakaszává
teszi.
„Utaidat, Uram, mutasd meg
nekem, és ösvényeidre taníts meg engem!”
Hedy Svájcban él, négy gyermek édesanyja, és már régen próbálja élni
az élet igéjét. Most súlyos beteg lett, és tudja, hogy földi
életének vége felé közeledik.
Kedves barátnője,
Kati meséli: „Hedy minden egyes látogatóhoz, az ápoló személyzethez
is odafordul, érdeklődik felőlük, annak ellenére, hogy most nagyon
nehezére esik beszélni. Mindenkinek köszönetet mond, és elmondja a
tapasztalatát. Hedy csak szeretet, élő igen Isten akaratára. Sokakat
odavonz: barátokat, rokonokat, papokat. Mindenkit mélyen megérint a
látogatók iránti figyelmessége, hogy az Isten szeretetébe vetett hit
micsoda erőt ad neki.”
Chiara Lubich azt
mondta, hogy az élet egy „szent utazás”: „A zarándokút – más szóval
szent utazás – Isten felé vezető utunkat szimbolizálja. […]
Miért ne válhatna életünk, az egyetlen életünk utazássá, szent
utazássá, hiszen Szent az, aki vár minket? […] A kifejezetten
vallásos meggyőződés nélküli ember is alkothat remekművet az
életéből, ha következetesen az őszinte erkölcsi elkötelezettség
útján halad. […] Ha életünk szent utazás, amelyet az Isten
akarata által kijelölt úton teszünk meg, akkor napról napra előre
kell haladnunk. […] És ha megtorpanunk? […] Engedjük, hogy hibáink
elbátortalanítsanak, és hagyjunk fel elhatározásunkkal? Nem! A
jelszó ezekben a pillanatokban: újrakezdeni. […] Újrakezdeni úgy,
hogy minden bizalmunkat Isten kegyelmébe, és nem saját
képességeinkbe helyezzük. […] Mindenekelőtt pedig haladjunk együtt,
a szeretet kötelékében, segítve egymásnak! A Szent ott lesz
közöttünk, és Ő lesz utunkká. Világosan meg fogja velünk értetni,
hogy mi Isten akarata, és megadja a vágyat és képességet arra, hogy
meg is valósítsuk. Ha egyek vagyunk, minden könnyebb lesz, és
elnyerjük azt a boldogságot, amelyet azoknak ígért, akik
nekiindulnak a szent zarándokútnak.”
Letizia Magri
|