Életige 2021 február
„Legyetek tehát irgalmasok,
mint a ti Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36)
Lukács evangélista
előszeretettel hangsúlyozza Isten irgalmasságát, mert ezzel a
jellemvonásával akarja a legteljesebben megmutatni szeretetének
végtelenségét.
Az Írásokban az
irgalmasság Isten szeretetének anyai megnyilvánulása, így viseli
gondját teremtményeinek, soha nem fárad bele, hogy felemelje,
megvigasztalja és befogadja őket. Izajás próféta szavaival így szól
az Úr népéhez: „Mint a fiút, akit az anyja vigasztal, úgy
vigasztallak meg én is titeket; Jeruzsálemben leltek vigasztalást.”
Istennek ezt a
tulajdonságát az iszlám hagyomány is elismeri és hirdeti. Isten 99
szép neve közül, az Irgalmas és a Könyörületes, amelyet
leggyakrabban kiejt egy muszlim hívő.
Az evangéliumnak ez
a szakasza bemutatja: Jézus az emberek sokaságának, akik különböző
városokból valók, sőt még távoli helyekről is eljöttek ide, merész
és meglepő dolgot javasol. Azt, hogy utánozzuk Istent, az Atyát
éppen irgalmas szeretetében.
Ezt a célt szinte
elgondolhatatlannak, elérhetetlennek véljük!
„Legyetek tehát irgalmasok,
mint a ti Atyátok is irgalmas!”
Az evangélium
szerint ahhoz, hogy utánozni tudjuk az Atyát, mindenekelőtt minden
nap Jézus nyomába kell szegődnünk, megtanulva tőle elsőként
szeretni, úgy, ahogyan Isten teszi ezt velünk szüntelen.
Így írja le ezzel
kapcsolatban a lelki tapasztalatát Bonhoeffer evangélikus teológus
(1906-1945): „A keresztyén közösség minden nap így énekel:
»Irgalmasságot nyertem.« Megkaptam ezt az ajándékot akkor is, amikor
elzártam a szíven Isten elől. […] Amikor eltévedtem, és nem találtam
a visszautat. Az Úr Igéje jött elém, és megértettem, hogy Ő szeret.
Jézus megtalált, velem volt, egyedül csak Ő. Megvigasztalt,
megbocsájtotta minden tévedésemet és nem hibáztatott engem a
rosszért. Amikor az ellensége voltam és nem tiszteltem a parancsait,
akkor is a barátjának tekintett. […] Próbálom megérteni, hogy miért
szeret ennyire az Úr, miért vagyok ennyire kedves neki. Nem értem,
hogy sikerült neki és miért akart győzni a szívemben a szeretetével,
csak annyit mondhatok: »Irgalmasságot nyertem.«
„Legyetek tehát irgalmasok,
mint a ti Atyátok is irgalmas!”
Az evangéliumnak ez az igéje igazi forradalmat hoz az életünkbe.
Minden egyes sértés esetén megtehetjük, hogy nem a visszautasítás,
az ellentmondást nem tűrő ítélet és a bosszú útját választjuk, hanem
a megbocsátás és az irgalom útját.
Nem egy súlyos
kötelesség teljesítéséről van szó, hanem inkább arról, hogy
elfogadjuk Jézustól a lehetőséget, hogy a halálos önzésből áttérjünk
az életadó közösség útjára. Örömmel fedezzük majd fel, hogy az Atya
természete él bennünk: ő senkit nem ítél el végleg, hanem
mindenkinek újabb lehetőséget ad, és új remény távlatát nyitja meg
előtte.
Ez a felfogás
lehetővé teszi, hogy igazi emberi kapcsolatok talaját készítsük elő,
melyből végre békés és építő együttélésre kész emberi közösség
születhet és növekedhet.
„Legyetek tehát irgalmasok,
mint a ti Atyátok is irgalmas!”
Chiara Lubich Máté
evangéliumáról elmélkedve, amely boldognak nevezi az irgalmasokat,
mondja: „Az irgalmasság és a megbocsátás gondolata az egész
Evangéliumot átjárja. […] Az irgalmasság ugyanis a szeretet csúcsa,
mely beteljesíti, és tökéletessé teszi azt. […] Próbáljuk meg tehát
minden kapcsolatunkban ezt a mások iránti szeretetet az
irgalmasságban megélni. Az irgalmasság olyan szeretet, mely be tud
fogadni minden felebarátot, különösen is a legszegényebbet, azt, aki
erre leginkább rászorul. Olyan szeretet ez, mely nem méricskél,
bőséges, egyetemes és konkrét. Ez a szeretet a kölcsönösségre
törekszik, mely az irgalmasság végső célja. Irgalmasság nélkül csak
az igazságosság létezne, mely megteremti ugyan az egyenlőséget, de
nem a testvériséget. […] Még ha nehéz és merész dolognak tűnik is,
kérdezzük meg minden felebarátunkkal kapcsolatban: Vajon az
édesanyja hogyan viselkedne vele? Olyan gondolat ez, mely segít
majd, hogy Isten szíve szerint értsünk meg másokat, és szíve szerint
tudjunk élni.”
Letizia Magri
|