|
Heti gondolat:
2022. 11. 07.
45. hét
Lemondás az önállóságról
János
evangéliumában gyakran előfordulnak Jézusnak ezek a szavai:
„Amit nektek mondok, nem tőlem van, hanem az Atyától…, a tettek,
amelyeket véghezviszek, nem tőlem vannak, hanem az Atyától…”
Jézus úgy tűnik,
minden önállóságról lemond az Atyával szemben; elveszít minden
autonómiát. Pedig Jézus az az emberi-isteni személy, aki a
történelemben megtestesült, és akit látszólag meghatároz korának
kultúrája és struktúrái, valójában azonban teljesen szabad, annyira,
hogy képes felajánlani életét és meghalni az emberiségért.
Senkinek sincs
nagyobb szeretete annál – tehát senki sincs annyira közel Isten
tökéletességéhez - mint, aki életét adja másokért. Életünk odaadása
magában foglalja, hogy elszakadunk önmagunktól és az emberektől,
lemondunk saját javainkról, ötleteinkről, kultúránkról, lelkünk
képzéséről, saját kezdeményezéseinkről. Vagyis annyit jelent, hogy
éljük az evangéliumi tanácsokat. (...)
Mi ugyanis az
engedelmesség, ha nem a szegénység? Nem lenni, és nem birtokolni. Mi
az engedelmesség, ha nem a tisztaság, vagyis hogy egyszerűek
vagyunk, s nem ragaszkodunk magunkhoz, másokhoz, és semmilyen
dologhoz?
Salvino Cola
Forrás: Hubertus Blaumeiser - Tonino Gandolfo: Amint az Atya szeret engem...
|
