|
Heti gondolat:
2022. 04. 18.
16. hét
Az új emberiség jele
Amennyire igaz az,
hogy az Egyháznak intézményes formát kell öltenie, és hogy
hierarchikus felépítésű közösség, éppen annyira szükséges, hogy
egyúttal szentháromságos közösségnek is tekintsük és így éljük meg.
(…)
Így az Egyház annak
az új emberiségnek a kezdete, (…) amely szeretetével új típusú
együttélésre törekszik. Azzal a szeretettel, melynek kiindulópontja
teljes mértékben a megbocsátás és a minden ember iránt megnyilvánuló
szeretet komolyan vétele, beleértve az ellenséget is.(vö.Mt 5,44)
Ezzel pedig,
alapjaiban véve a szentháromságos kapcsolat jellegzetességeit
vázoltuk le. Hiszen a szentháromságos kommunikáció gyökeresen új
minősége abban áll, hogy kiengesztelődében élünk egymással,
megszabadulunk a többiekről kimondott ítéleteinktől, föladjuk egyéni
aggodalmainkat, és kapcsolatba lépünk hozzánk közeli és távoli
emberekkel. Az egyház azért létezik, hogy benne olyan teret
találjunk, ahol a hegyi beszédben foglaltak szerint alakíthatjuk
kapcsolatainkat.
Az Egyház tehát az a
hely, ahol Isten működik, mert olyan emberek vannak benne jelen,
akik úgy élnek és alkotnak egységet az Ő nevében, hogy ezáltal
megjelenítsék a szentháromságos Isten valóságát és a közöttük jelen
levő Úr bekapcsolhassa életüket Isten életébe.
Klaus Hemmerle püspök
Forrás: Hubertus Blaumeiser - Tonino Gandolfo: Amint az Atya szeret engem...
|
