|
Heti gondolat:
2023. 11. 20.
47. hét
Hogy rátalálhassunk a
fényre…
Meg kellene
halnunk, ha nem néznénk Téged, aki mintegy varázsütésre, minden
keserűséget édessé változtatsz. Nézünk Téged a kereszten
halálkiáltásodban, mélységes gyötrelemben, teljes
tehetetlenségben, élő-halottként, amikor kihűlőben minden
tüzedet a földre szórtad, és végtelen bénultságodban reánk
pazaroltan végtelen életedet, hogy most azt éljük mámorosan.
Elég, ha legalább
egy kicsit hasonlók vagyunk Hozzád, ha egyesítjük fájdalmunkat a
tieddel és fölajánljuk a Atyának.
Hogy rátalálhassunk a Fényre,
a Te látásod elhomályosult.
Hogy rálelhessünk az egységre,
Te megtapasztaltad az elválást az Atyától.
Hogy szert tehessünk a bölcsességre,
Te „tudatlansággá” lettél.
Hogy újra ártatlanságba öltözhessünk,
Te „bűnné” lettél.
Chiara Lubich
Forrás: Hubertus Blaumeiser - Tonino Gandolfo: Amint az Atya szeret engem...
|
