Életige 2023 július
„Aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek
e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem
veszíti el jutalmát.”
(Mt 10,42)
Máté evangélista nagyon
művelt keresztény író, minden részletében ismeri Izrael Istenének
ígéreteit. Ezért ő Jézus szavaiban és tetteiben ezek
beteljesedését látja. Evangéliuma öt nagy beszéd formájában
mutatja be Jézus, az új Mózes tanítását.
Ez az ige a
„missziós beszéd” végén szerepel, amely a tizenkét apostol
kiválasztásával kezdődik, és leírja, mi szükséges ahhoz, hogy
prédikálhassanak. Fontos, hogy hiteles legyen a tanúságtételük,
belülről fakadó döntéseken alapuljon, mert meg nem értés és
üldöztetés vár majd rájuk.
Még többről van itt
szó. Jézus felfedi, hogy a tanítványok küldetése az ő küldetésében
gyökerezik, amelyet az Atyától kapott. Ez a látásmód már az
Ószövetségre is jellemző, Isten küldöttében maga Isten válik
jelenvalóvá, és ez kötelez. Tehát Jézus által és azok által, akiket
ő elküld, áttételesen Isten szeretete jut el az emberekhez.
„Aki inni ad akár csak egy
pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom,
bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.”
Néhányan különleges
küldetést kaptak: apostoli, pásztori vagy prófétai missziót. Jézus
azt mondja, hogy ezen kívül is minden keresztény tanítvány lehet, a
misszió címzettje és hordozója egyben. Akkor is, ha látszólag
„kicsik” vagyunk, és nincs semmi rendkívüli tulajdonságunk vagy
rangunk, tanítványként képesek vagyunk tanúságot tenni Isten
közelségéről. Az Atya, minden ember atyja magát a keresztény
közösséget küldi az emberiséghez.
Mindannyian a
testvéreken keresztül tapasztaltuk meg, hogy Isten figyel ránk,
gondoskodik rólunk, megbocsájt és bízik bennünk. És mindannyian
tehetünk valamit másokért, hogy megtapasztalják az Atya gyengéd
szeretetét, ahogy Jézus is tett a missziója során. Az úgynevezett
„kis dolgok” azért tudják megváltoztatni a világot, mert az Atyában
gyökereznek, még akkor is, ha csak egy pohár friss vízről van szó.
„Nem az a lényeg,
hogy sokat vagy keveset tudunk-e adni. Az számít, hogy hogyan
adunk, mennyi szeretet van a másik iránti figyelmességünk akár egy
apró gesztusában is. Néha elég egy pohár vizet adni, egy pohár
friss vizet […] Egyszerű és mégis nagy tett Isten szemében, ha
az Ő nevében vagy szeretetből tesszük. […] Az e havi életige
segíthet abban, hogy felfedezzük minden cselekedetünk értékét: a
házimunkától a földeken vagy a műhelyben végzett munkáig, a hivatali
ügyintézéstől az iskolai teendőkig vagy a társadalmi, politikai és
vallási felelősségek vállalásáig. Minden figyelmes és segítőkész
szolgálattá válhat. A szeretet új szemet ad majd nekünk, hogy
meglássuk, másoknak mire van szükségük, hogy találékonyan és
nagylelkűen elébük siessünk. És az eredmény? Az ajándékok kézről
kézre fognak járni, mert a szeretet szeretetet szül. Az öröm
megsokszorozódik, mert »nagyobb boldogság adni, mint kapni«
„Aki inni ad akár csak egy
pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom,
bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.”
Jézus nagyon fontos dolgot kér tőlünk, azt, hogy ne akadályozzuk meg
Isten szeretetének áramát. Azt kéri, hogy az elképzeléseinket és a
saját megfontolásainkat legyőzve nyitott szívvel és konkrét
szolgálatra készen forduljunk minden emberhez.
Aktív, találékony és
felelősségteljes együttműködésünket kéri a közjó megvalósításában a
mindennapos apró dolgoktól kezdve. Ő pedig bőségesen viszonozni
fogja ezt, mindig mellettünk áll, törődik velünk és elkísér
küldetésünk során.
„[…] Otthagytam a
munkahelyemet Fülöp-szigeteken, és a családom után mentem
Ausztráliába […]. Egy 500 embert foglalkoztató építőipari cégnél
találtam takarítói munkát. A pavilonokat, az étkezőket, az
öltözőket, az irodákat és az ebédlőt kellett rendben tartanom.
Korábban mérnökként dolgoztam, és ez a munka most egészen más volt.
[…] Az emberek iránti szeretetből mindig tisztán és rendben tartom
az ebédlőt. Vannak viszont, akik nem törődnek a tisztasággal […].
Ennek ellenére türelemmel voltam irántuk, mert számomra ez egy
lehetőség, hogy Jézust szeressem abban, akivel találkozom. Ők pedig
lassacskán elkezdtek rendet tenni maguk után, amikor megebédeltek,
idővel összebarátkoztunk, és elnyertem a bizalmukat és a
tiszteletüket […]. Megtapasztaltam, hogy a szeretet ragályos, és
amit szeretetből teszünk, az megmarad.”
Patrizia Mazzola
|