Életige 2021 december
„Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr
mondott neki!” (Lk 1,45)
Az élet igéje ebben a
hónapban is egy boldogságról szól. Egy asszony, Erzsébet ezzel az
örömteli és ihletett köszöntéssel fordul egy másik asszonyhoz,
Máriához, aki eljött hozzá segíteni. Mindketten gyermeket várnak,
és mindketten mélyen hívők, akik miután befogadták Isten Igéjét, a
maguk kicsinységében megtapasztalták annak teremtő erejét.
Mária az első, akit
boldognak nevez Lukács evangéliuma, mert ő megtapasztalta az
Istennel való bensőséges kapcsolat örömét. Boldognak nevezi őt az
evangélista, és ezzel elindít egy gondolatsort Isten kimondott
Igéjéről, a befogadó hitről, Isten kezdeményezéséről és az ember
szabad csatlakozásáról.
„Boldog, aki hitt annak a
beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária a
megtestesítője az igazi hitnek abban, amit Isten „Ábrahámnak és
utódainak örökre megígért”. Annyira kiüresítette magát, annyira
alázatosan és nyitottan hallgatja az Igét, hogy az Isten Igéje
testet tud ölteni méhében, és így beléphet az emberiség
történelmébe.
Egyikünk sem
tapasztalhatja meg Mária szűzi anyaságát, de az Isten szeretetébe
vetett bizalmát mindannyian utánozhatjuk. Ha nyitott szívvel
fogadjuk az Igét, akkor ígéretei bennünk is valóra válhatnak, és a
mi életünket is termékennyé tehetik, nem számít, hogy egyszerű
polgárok vagyunk, apák, anyák, diákok, dolgozók, politikusok,
fiatalok vagy idősek, egészségesek vagy betegek.
De mi történik, ha
nem elég erős a hitünk, mint Zakariásnak? Akkor is bízzuk magunkat
Isten irgalmára. Ő újra és újra megkeres minket, hogy felfedezzük a
hűségét és áldjuk a nevét.
„Boldog, aki hitt annak a
beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
A Szentföldön
ugyanazon dombok között, nem is olyan régen egy ugyancsak mélyen
hívő anya az evangéliumból merítve a megbocsájtás és a párbeszéd
művészetére tanította a gyerekeit. Margaret mesélte: „Amikor a
szomszéd gyerekek beszéde rosszul esett, azt mondta nekünk, a
gyerekeinek, hogy hívjuk be őket. És adott nekik az éppen kisült
lepényből, hogy vigyenek haza is belőle. Azóta baráti kapcsolatban
vagyunk ezekkel az emberekkel.” Kicsinyke prófétai jel ez egy
hatalmas kultúra bölcsőjében, amely a szenvedés jelképe lett a
békére és testvériségre vágyó emberiség számára.
Chiara Lubich is
hitre bátorít bennünket: „Jézus után Mária mondta ki a
legtökéletesebb igent Istennek. Mindenekelőtt ebben áll
életszentsége és nagysága. S amíg Jézus az Ige, a megtestesült Ige,
addig Mária – az Igébe vetett hite által – a megélt Ige. Ő azonban
olyan, mint mi, egyenlő velünk, mert teremtmény. […] Vele együtt
higgyünk abban, hogy Jézus minden ígérete be fog teljesedni! Van,
hogy egy-egy igéje olykor képtelenséget követel tőlünk, ha kell,
vállaljuk a kockázatot is, mint Mária! Azzal, aki hisz az Igében,
mindig rendkívüli dolgok történnek. Könyveket lehetne írni a kisebb
és nagyobb csodákról, melyek ezt igazolják. […] Amikor a hétköznapok
folyamán a Szentírást olvasva találkozunk Isten Igéjével, nyissuk ki
szívünket és fogadjuk be! Higgyük, hogy amit Jézus kér vagy ígér, az
megvalósul! Hamarosan felfedezzük majd […], hogy Ő megtartja
ígéreteit.”
„Boldog, aki hitt annak a
beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
A karácsonyra
készülve emlékezzünk Jézus meglepő ígéretére, hogy jelen lesz azok
között, akik elfogadják és megélik a kölcsönös szeretet parancsát:
„Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben – az
evangéliumi szeretetben –, ott vagyok közöttük.”
Bízzunk ebben az
ígéretben, hogy ma is újra születhessen Jézus az otthonainkban, az
utcákon a kölcsönös befogadás, a másik mély meghallgatása, vagy a
testvéri ölelés által, mint Mária és Erzsébet esetében.
Letizia Magri
|