A templom címe : 2220 Vecsés, Jókai Mór utca 70.
Titulusa: Szent Kereszt Felmagasztalása
Helyi elnevezése: Szent Kereszt templom vagy Falusi templom.
Váci Egyházmegye - Vecsés Óváros Plébánia

felhasznált források: Historia Domus Canonica Visitatio 1841 szerk. Lakatos Ernő, Vecsés Története, Vecsés Nagyközségi Tanácsa, 1986 Gál István: Vecsés, a mi házunk, Vecsés Város Önkormányzata, 2004.

Vecsés a Duna pesti teraszos nagymedencéjének alacsony, nyitott részén terül el, 126m tengerszint feletti magasságon. (Lakatos, Vecsés története)

Vecsés tágabb környezetéből réz-, bronz- és vaskori leletek kerültek elő. A népvándorlás korából Üllő határában jelentős avar kori ásatások folytak.
Település első okleveles említése 1318-ból való. Vecsésen egy középkori templom alapfalait tárták fel nem régen. Ettől kezdve gyakran feltűnik egy-egy szerződésben. A török uralom alatt az egész környéke elnéptelenedik.
Az újkori Vecsés története a Grassalkovich családdal kezdődött. I. Grassalkovich Antal még IV. Károly idejében megszerezte ezt a területet. II. Grassalkovich Antal József császár idejében, 1786-ban települési felhívást bocsátott ki, 50 házhelyet kínált fel a betelepülőknek Vecsésen. Wellmann Imre történész szerint a kor gyakorlatának megfelelően egy házhely 12öl széles 100öl hosszú volt (1 magyar hold). A telepes gazda kapott 24hold szántót, 8hold rétet-legelőt, 180 négyszögöl kenderföldet és 150 négyszögöl káposztás földet. Az ötven telepesből 10 magyar, 10 szlovák és 30 német nevű volt.
A telepítési szerződést Johann Pröbstl és Novobánszki Mihály írták alá. Johann Pröbstl a németek részéről Novobánszki pedig a magyarok és szlovákok részéről.
1795-ben a váci püspökség teljes körű népesség összeírást tartott Vecsésen. Ez a német nyelvű dokumentum már 80 házról, illetve 425 főről szól (ebből 253 fő 18 éven aluli).
Az arány a német nyelvűek javára változott. Alig néhány magyar vagy szlovák nevű maradt itt. Vecsés népességét a környék 2-3 generációval előbb telepített sváb falvai adták. Így Szigetújfalu, Taksony, Dunaharaszti, Soroksár, Újhartyán, Nagykovácsi, de jöttek Budajenőről, Pilisborosjenőről, Békásmegyerről és Biatorbágyról is. Az összeírt 80 családból 50 ma is felismerhető a nevekből. Egyesek leányágon eltűntek, de jöttek helyette újabbak.
Kezdetben a szinte teljesen katolikus vecsési híveket az Ecseri plébánia látta el. 11 éven át itt anyakönyvezték a vecsési születésűeket is. Ecsernek ekkor jelentős számú szlovák nyelvű lakossága volt. A vecsési Historia Domus ezzel kezdődik:

"A Vecsésnek nevezett birtok hívő német lakosságának kb. 13 év óta megismételt kérésére és kitartó fáradozására:.... hogy saját pap törvényes kinevezését kérik, akinek fizetését és eltartását vállalják, s ezt a nemes földesúr sem ellenzi ... a következő szerződést kötik:"

A földesúr és a püspök nemcsak az egyházközségről gondoskodott, hanem az iskoláról is. Az falu első papja Stánsits Pál volt, első tanítója pedig Valentin Hertlein. Az egyházközség fenntartásáról német nyelvű szerződés köttetett, amelyet a falu elöljárósága írt alá. Matthias Frühwerth bíró, Adamus Kellner törvénybíró, Jacobus König, Michael Rézner, Michael Krausz esküdtek.
Érdekes híradás és eddig nem publikált hírforrás az 1841-es püspöki látogatás jegyzőkönyve. Ebben olvashatjuk azt is, hogy 1841-ben az anyaegyház katolikusainak száma 1.240 fő és ebből 1.140 hívő csak németül beszél. Így érthető és természetes, hogy az egyház és az iskola nyelve 100 éven át a német volt.
Rövid ideig tartó kétnyelvű oktatás után, 1902-ben a német anyanyelv kiszorult az iskolából. Szomorú helyzet állt elő. A sváb gyerek az anyanyelvén analfabéta maradt. Akkoriban bizonyára kevesen érezték, milyen szomorú következményei lesznek ennek a sajnálatos döntésnek.
Vecsés a múlt századi csapások, járványok ellenére dinamikusan növekvő, gazdaságilag erős település lett. A környező régebbi településekhez viszonyítva gazdaságilag is stabilabbá vált.
Vecsés fejlődését nagy mértékben befolyásolta a Pest-Cegléd-Szolnoki vasútvonal (1847). Buda és Pest egyesítését követően, az erőteljesen fejlődő főváros sok embert vonzott az ország közepére. A századfordulón sokan költöztek Vecsésre.
Az őslakosságnak maradt a hagyományos életforma, a mezőgazdaság. Az újak és a földdel már nem rendelkező, vagy csak kevés földdel bíró sváb családok az iparban kerestek boldogulást.
Szerénytelenül mondhatjuk, hogy Vecsést az ország távoli pontján is a savanyú-káposztával együtt emlegetik. 1797-ben Stánsics Paulus (a község első papja!), azt írta a Historia Domusban: a papnak is van egy jókora káposztás földje. Igen, ez a termék a kezdetektől fontos volt. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a káposzta a 18. században alapvető népélelmezési cikké vált.
Az a körülmény, hogy Vecsés már a múlt században jó gazdasági helyzetet vívott ki magának, hogy életerős településnek bizonyult, azt az itt élő családok földszeretetének, gazdálkodási kultúrájának, az ésszerű munkamegosztásnak és ki kell, mondjuk: a szorgalmának volt köszönhető. A családok már az 1800-as években a szántóföldi növénytermesztés mellett egyre inkább a zöldségtermesztés felé közeledtek. A mindinkább növekvő főváros jó felvevő piaca volt a friss árúnak. Éjfél után Vecsésről megindultak a lovas kocsik Pest felé. A gondosan elkészített portéka reggel már a pesti piacokon volt.
A savanyú káposzta is minden bizonnyal ott volt az első Pestre induló lovas kocsin. A nagyobb tételben történő savanyításhoz, a megnövekedett igények kielégítésére, a 20. század első felében már szükség volt a Trethán-Tölgyesi féle lakatosműhely megnyitására. Ennek a műhelynek az ügyes gépei megkönnyítették és meg is gyorsították a káposzta szeletelését, feldolgozást.
A huszadik században Vecsés lakosságának összetétele jelentősen változott. A folyamat a múlt században Pest Buda és Óbuda egyesítésével kezdődött. A fejlődő Főváros nemcsak Budapestre vonzotta a munkát, megélhetést remélő embereket, de a környékén is sokan megtelepedtek.
Az első világháborúnak 164 vecsési áldozata volt. A főváros szomszédságában Vecsésen viszonylag eseménytelen volt Tanácsköztársaság ideje. Az első világháborút követő menekülthullám is hozott új lakosokat. A gazdasági válság idején a települést kevésbé érintette a kivándorlás. Köszönhetően a mezőgazdaság szerepének. A főváros közelsége nehezebb időkben is felvevő piacot jelentett.
A repülőtér közelsége sok megpróbáltatást jelentett a második világháború idején, Jelentősebb középületeink nagy része elpusztult. A bevonuló szovjet csapatok több mint 200 munkaképes férfit és nőt hurcoltak el évekig tartó kényszermunkára. A második világháborút követően, 1946 májusában a kitelepítés 1.500 vecsési svábot fosztott meg szülőföldjétől. Többségük Baden-Württembergben talált otthonra. Helyükre első hullámban az alföldi agrárproletárok, majd a Felvidékről elűzöttek, magyarok jöttek, és persze erdélyi menekültek is. A községet fejlődését érzékenyen érintette a Ganz-telep és a hozzátartozó terület elcsatolása, a Ferihegy elvesztése. Az ötvenes években aztán újabb betelepülők: magyarok Magyarországról. Sokan hagyták el szülőfalujukat a TSZ szervezés idején. Munkát kerestek a fővárosban, otthont a főváros környékén.
A település 2001-ben városi rangot kapott. A ma 20.800 lakosú városnak 4 általános iskolája, gimnáziuma és 5 óvodája működik. A vecsési katolikusoknak két plébániája, 4 temploma van. Evangélikus és református egyházközsége is van Vecsésen 1-1 templommal.

_

A Historia Domus az önálló egyházközség létrehozását így kommentálja: "A vecsési templom, plébánia és iskola, valamint a velük kapcsolatos emlékezetes dolgok története, amelyet 1797. április 1-től írni kezdett és összeállított Paulus Stánsits, ennek a vecsési plébániának első beiktatott adminisztrátora."
Az első templomot 1800-ban, a nagyböjtben kezdték építeni és ugyanazon esztendőben, szeptember 13-án szentelték. A templom titulusa: Szent Kereszt Felmagasztalása. Ezért a templom búcsúja szeptember 14-én illetve az azt követő vasárnapon van. Az évtizedek során az egykori falu középpontjában álló templomot többször bővítették (toronnyal, kápolnával), illetve átalakították.
1944 decemberében a Pest határában hetekig tartó harcok során elpusztult. Az Iskola utca és Fő út sarkán ma az élelmiszerüzlet áll az egykori templom telkén.
Közvetlenül a háború után 1948. október második vasárnapján az egyházközség új templom építésébe kezdett. Ez az építkezés különböző nehézségek és akadályok miatt félbe maradt. A már álló falakat le kellet bontani.
Erről így vall a Historia Domusban Kovács István plébános: "1959. október 10-én foglalta el állomáshelyét id. Kovács István hitoktató felügyelő, akit Dr. Kovács Vince apostoli kormányzó az elhelyezett Vehoczki Imre helyébe a Vecsési Ó Plébánia vezetésével megbízott. Kovács István előzőleg Bugyi község adminisztrátora volt. Vechóczki Imrét Tápiószentmártonba helyezték.
Kovács István azzal a szándékkal jött ide, hogy templomot épít a felrobbantott templom helyébe.
Helyzetem igen nehéz volt. A Fehér János által megkezdett építkezés 1954-ben abbamaradt. Az oldalfalak kidőltek. Erre a hatóságok kiadták az utasítást: Le kell bontani az egészet, mert életveszélyes.
Vecsésre érkezésem után két nappal, okt. 2-ánkaptam meg az újabb végzést a bontásra vonatkozóan. Megfellebbeztem, hogy időt nyerjek, és valahogy próbáljam kiismerni magam. Újra fölvetettem azt a megoldási lehetőséget. De már nem ment. Akkor kértem, engedjék meg, hogy a megkezdett templomot kisebb, rövidebb formában tető alá hozhassam. Ez se ment. 1960. Úrnapján dr. Kovács Vince püspök úr az ÁEH megbízottjával, Katona Imre főelőadó úrral helyszíni szemlét tartottak és megegyezés történt, hogy az Iskola utcában vagy a Kultúrház előtti vagy utáni telken épül föl az új templom. A megkezdett építkezés anyagát felhasználhatjuk. A végső rögzítése a megegyezésnek egy hét múlva történt, amikor is közölték, hogy a templom céljára az Iskola utca és a Jókai Mór utca sarkán fekvő telket jelölték ki.
Elkészítette a terveket Árkai Bertalan építészmérnök. 1960. szeptember utolsó napjaiban, 28-án megkaptam az építési engedélyt a templomra a Monori Járás illetékes Osztályától az ÁEH előzetes engedélye alapján.
Erről az időről csak meghatódott szívvel lehet emlékezni. Jöttek a férfiak a földásásra a kezdetnél, segítettek a fuvarral, segítettek az asszonyok. Mindenki jóakarattal segített nemcsak munkával, hanem adományokkal is. Sok száz (450-500) család adakozott a templom építésére. Kinyílt az emberek szíve, pedig nehéz napokon mentek keresztül (TSZ szervezés ideje! - szerk.). A jó Isten áldja meg a jó vecsési híveket ezért az összefogásért, ezért a segítésért és áldozatért.
1961 szeptemberében készen állottak a falak és fönn volt a vasszerkezet.
Így mondhattam az első misét a búcsú vasárnapján az új falak között, a kék ég alatt a hívek nagy tömegének részvételével.
Tél előtt a tető is fölkerült. 1962 kora tavaszán elkészült a szép színes lemezekből a kazettás mennyezet. A belső vakolás társadalmi munkában készült el 1961 őszén.
Nagy erőfeszítéssel, figyelmes szervezéssel, Isten segítségével 1962. május végére használható állapotba került az új templom, és 1962. június 3-án nagy ünnepség keretében Dr. Kovács Vince püspök, Apostoli Kormányzó megáldotta az új templomot, és örökre lefoglalta az istentisztelet céljára az egész falu nagy örömére és Isten dicsőségére.
A munka nem állt meg. Arra törekedtünk, hogy a templom valóban méltó legyen az Isten tisztelet céljára.
Dr. Dénes Jenő volt főiskolai tanár úr megfestette a főoltárképet 7x7m secco. A templom titulusa a Szt. Kereszt Felmagasztalása. Úgy gondoltam, az lesz a Kereszt legnagyobb tisztelete, amikor majd a világ végén Jézus eljön az ég felhőire és "megjelenik az ő jele", ti. a Kereszt. Ebben a szellemben készült el az oltárkép. Az ítéletre jövő Jézus válla fölött a Kereszt igazán szép és megragadó, dr. Dénes Jenő életének legszebb műve. Ő festette a két mellékoltár képet is
1963 augusztusában külsőleg is sikerült a jó hívek adományaiból színes vakolattal ellátni a templom falait. Ezt is Sárosi János végezte, aki építette, mint kőműves mester a templomot.
1965-ben megkezdtük a színes (ólomüveg - szerk.) ablakok elkészíttetését. Mohay Attila iparművész készítette. Úgy gondoltam, mivel a hajó nem alkalmas festmények készíttetésére, a nagy ablakok legyenek ezek helyett színesek, és ábrázoljanak bibliai jeleneteket, főleg Jézus életéből.
Kovács Vince apostoli adminisztrátor püspök 1967 augusztusában Kovács Istvánt a Kecskeméti Főplébánia adminisztrátorává nevezte ki. A jó munka elvégzésének tudatában és az egész vecsési Egyházközség megbecsülésétől kísérve búcsúzott Veséstől, és foglalta el új állomáshelyét."

A templom jellegét Árkai Bertalan, Mohay Attila és Dr. Dénes Jenő keze munkája határozza meg.

A templom külső oldalfalán az Iskola utcai oldalon lévő emléktáblák láthatóak.
1990-ben helyezték el a II. világháború áldozatainak névsorát. 1996-ban a kitelepítettek állítottak egy emléktáblát: "Es gebe Gott, daß wir durch diese Kirche mit unserer Heimat innerlich verbunden bleiben, wir, die vertriebenen Schwaben und unsere Nachkommen. - Adja isten, hogy ezen a templomon keresztül maradjunk összekötve szülőföldünkkel mi, kitelepített svábok és utódaink!"

A templomépítés idején a hatóságok nem engedélyezték, hogy torony épüljön a templomhoz a repülőtér közelsége miatt, ezért csak 9m magas harangláb van a templom mellett.

-

Canonica Visitatioban olvasható (1841): "A torony belsejében álló lábazaton négy harang függ. A legnagyobb 520 font súlyú, 1835-ben ajándékozta az új torony számára Mayerfy Xav. Ferenc, Pest vármegye táblabírája, a szomszédos területek bérlője, és ugyanabban az évben méltóságos Ürményi esztergomi püspök szentelte fel Szent Ferenc tiszteletére. A második 365 font súlyú, a hívek ajándékozták és méltóságos Kámánházy László /váci/ megyéspüspök szentelte fel 1816-ban Üllőn Szent Flórián tiszteletére. A harmadik 223 font súlyú, Mayerfy Xav. Ferenc úr ajándéka, melyet gróf Bissingen Ernő felszentelt püspök szentelt fel Szent Eleonóra tiszteletére Vácott 1818-ban. A negyedik, a legkisebb 82 font súlyú, két kisebb harangból összeöntve; ezt a legnagyobb haranggal együtt szentelték fel Esztergomban a Szent Kereszt tiszteletére. A harangozáshoz kényelmesen megközelíthetők a kóruson át. A templom kulcsai közül egyik a plébánosnál, a másik a harangozónál van. A templom biztonságosan zárható. A tető javításáról mind az uradalom, mind a község gondoskodik. Ezt a templomot a kegyúr, főméltóságú Grassalkovich Antal herceg építtette, a költségek nem ismeretesek. Felszentelve nincs."

Az első világháború idején a két nagyobb harangot rekvirálták és hadi célra beolvasztották. A veszteséget a hívek pótolták a két háború közötti időszakba. (Erről nem találtunk megbízható forrást.)
A második világháborúban a templomtorony felrobbantását csak a Szt. Flórián tiszteletére szentelt harang élte túl. Ez most Vecsés legrégebbi harangja, 1813-ban öntötték, 1816-ban szentelték.
Jelenleg ezen kívül még két harang van: egyiket 1946-ban, a másikat 1947-ben öntötték.

A nagyharang felső széle koszorúval díszített, alsó szélén szőlő inda szőlővel fut körbe, megszakítva egy körrel, benne kereszt. Egyik oldalán ez olvasható: " Isten dicsőségére újraöntették a vecsési rom. kat. buzgó hívek az Úrnak 1946. évében. Öntötte Szlezák László harangöntő Magyarország aranykoszorús mestere Budapesten" . A másik oldalon (Jókai Mór utca) egy, a karján kis Jézust tartó Madonna dombormű látható a következő felirattal: "Boldogságos Szűz Mária, Magyarország Nagyasszonya könyörögj érettünk" . (Gál István Vecsés, a mi házunk)