|
Heti gondolat:
2024. 01. 29.
5. hét
„Odaadott” lét
„Vegyétek és
egyétek…, vegyétek és igyatok ebből…” Krisztus önajándékozása,
amely a Szeretet Isten szentháromságos életéből ered, a
keresztáldozatban éri el legteljesebb kifejeződését, amelynek
szentségi elővételezése az Utolsó Vacsora.
Nem ismételhetjük a
konszekráció szavait anélkül, hogy át ne élnénk: benne állunk ebben
a lelki sodrásban. Bizonyos értelemben a papnak önmagáról is meg
kell tanulnia kimondani őszintén és nagylelkűen: „vegyétek és
egyétek”. Életének valójában akkor van értelme, ha képes ajándékká
válni, a közösség rendelkezésére állni, és szolgálni mindazokat,
akik szükséget szenvednek.
Pontosan ezt várta
apostolaitól Jézus, miként ezt János evangélista a lábmosás
elbeszélésekor hangsúlyozza. Isten Népe is ezt várja a paptól. (…)
A pap saját testében
valósítja meg a „vegyétek és egyétek” cselekedetét, amellyel
Krisztus az Utolsó Vacsorán az Egyházra bízta önmagát.
II. János Pál pápa
Forrás: Hubertus Blaumeiser - Tonino Gandolfo: Amint az Atya szeret engem...
|
