|
Heti gondolat:
2023. 05. 01.
18. hét
„Fölfoghatatlan” szeretet
Az emberré lett
Isten legcsodálatosabb tette az, hogy meghalt értünk. (…)
Érthető számunkra, hogy föl kell támadnia, a föltámadást fel
tudjuk fogni. Érthető a mennybemenetel is, amely a dolgok
birtokba vételének kezdetét jelenti, ezek közös eredetétől
indulva. De ami érthetetlen számunkra, amit el nem tudtunk volna
képzelni, amit soha nem föltételeztünk volna, az az, hogy Isten
meghaljon értünk. És ez végtelen meghatottságot ébreszt a bűnös
emberben.
„Simon, szeretsz
engem?” Nem pedig:”Hibáztál, elárultál.” „Simon szeretsz engem?”
Ebben áll a nagy erkölcsi forradalom, amit a kereszténység hozott a
világba: az erkölcs olyan szeretet, amely megvalósulásra törekszik,
könyörög, hogy megvalósulhasson, kér és koldul.
„Krisztus szeretete
ugyanis sürget minket. Mert azt gondoljuk, hogy ha egy meghalt
mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak. Ő mindenkért meghalt,
hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük
meghalt és föltámadt.” (2Kor5,14.15) Ily módon azt ismételgeti –
olyan szenvedéllyel, amely összeszorítja szívem - , hogy rajtam a
sor, én is tegyek hasonlóképp, megvalósítva ezt az ideált. És emészt
a vágy, hogy mások is ezt a példát kövessék.
Luigi Giussani
Forrás: Hubertus Blaumeiser - Tonino Gandolfo: Amint az Atya szeret engem...
|
