|
Heti gondolat:
2023. 01. 02.
1. hét
A presbitérium középpontja
Ha egy pap
pusztán csak saját plébániájára tekintene, papi tevékenységét
kizárólag erre fordítaná, akkor leszűkítené szolgálatának
kereteit, melyet egyházmegyéje papi testületében ellát. Ha egy
püspök csak a saját egyházmegyéjéért élne, anélkül hogy önmagát
egyetemes Egyház püspökének tekintené, szintén korlátok közé
szorítaná saját szolgálatát.
A nagyobb egységgel
való kapcsolat kétségtelenül engedelmességet kíván meg, vagyis hogy
vessük alá önmagunkat annak, aki elöljáróként Krisztust, a Főt
képviseli számunkra. De ez még nem minden. A pap illetékességét nem
önmagában kell tekintenünk, hanem mindazok közösségében, akik
ugyanezt a szolgálatot gyakorolják. (…) Csak így válik világossá,
hogy az egyes pap nem lép Krisztusnak, a Főnek a helyébe, hanem
tudatában van annak, hogy saját, Krisztust képviselő és megjelenítő
szerepét csupán relatív értelemben gyakorolja. Az ugyanis, hogy
Krisztus gyakorolja főségét az egyes papban, egyáltalán nem áll
ellentétben azzal, hogy Ő egyúttal, mint Fő, minden pap fölött is
áll. És ez (…) akkor válik láthatóvá, ha a papok megteremtik maguk
között azt a teret, ahol Krisztus úgy jelenik meg, mint mindnyájuk
közös életének középpontja.
Klaus Hemmerle püspök
Forrás: Hubertus Blaumeiser - Tonino Gandolfo: Amint az Atya szeret engem...
|
