|
Heti gondolat:
2022. 10. 17.
42. hét
A pap „én”-je és Krisztus
„én”-je
Az
Eucharisztiában Krisztus teljesen nekünk ajándékozza magát. (…)
Krisztus azonban magának ennek az ajándékozásnak az aktusát is
szeretné átadni nekünk, papoknak, akik barátai vagyunk. Nekünk
adja és ránk bízza azt a képességet, hogy Istent ajándékozza az
embereknek:
„Tegyétek meg ti az Egyházért, a közösségért azt, amit én
tettem. Úgy ajándékozom magam nektek, hogy ti legyetek
ajándékozásom élő és folyamatos kifejeződése. Cselekedjetek az
én személyemben, olyan módon, hogy én magam cselekedjek
bennetek.”
Ebben az esetben
azonban a pap csak akkor lehet pap, ha Krisztus bensejében lakik,
teljesen egyedül az ő életével és szeretetével, és ha ebből a
Krisztussal megvalósuló egységből fakadóan ő is önmagától
megfosztottá, a legkisebbé, a legszegényebbé, a legtisztábbá válik.
Amikor a pap
kimondja, hogy „én”, Krisztus „én”-jével kell azonosulnia, mert maga
Krisztus akarja az „én”-jét kimondani benne.
Klaus Hemmerle püspök
Forrás: Hubertus Blaumeiser - Tonino Gandolfo: Amint az Atya szeret engem...
|
