|
Heti gondolat:
2022. 07. 11.
28. hét
Az ökumenikus mozgalom lelke
Nem létezik
igazi ökumenizmus a szív megtérése nélkül. (…) Ezért ki kell
esdenünk a Szentlélektől az őszinte önmegtagadás, az
alázatosság, a szelíd szolgálat és a testvérek iránti
nagylelkűség kegyelmét.
Az egység ellen
elkövetett bűnökre is áll Szent János tanúsága: „Ha azt állítjuk,
hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és tanítása hiányzik
belőlünk.” (1Jn 1,10) Alázatosan kérünk tehát bocsánatot Istentől és
különvált testvéreinktől is, miként mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek.
Gondolja meg minden
Krisztus-hívő, hogy annál jobban előmozdítja, sőt éli is a
keresztények egységét, minél maradéktalanabbul törekszik evangéliumi
életre.
E szívbéli megtérést
és életszentséget a keresztények egységéért mondott magán- és
nyilvános könyörgésekkel együtt az egész ökumenikus mozgalom
lelkének kell tekinteni, és jogosan nevezhető lelki ökumenizmusnak
is.
II. Vatikáni Zsinat
Forrás: Hubertus Blaumeiser - Tonino Gandolfo: Amint az Atya szeret engem...
|
