|
Heti gondolat:
2022. 03. 14.
11. hét
A felvirágzás évszázada
Ellentmondásnak
tűnhet, de a nehéz, küzdelmes, szekularizált XX. században újra
felvirágzott a kereszténység, mégpedig épp a nehéz helyzetekben.
Akkor virágzott fel újra, amikor a jólétben úgy tűnt, már nincs is
szükség a hitre. Ennek a szép és szörnyű évszázadnak nagy szüksége
volt az Evangéliumra és a szeretetre.
Hogyan jött el a
felvirágzás? Gyakran a szegénységben és számtalan fájdalmas
megpróbáltatásban. Felvillant az Egyház szentségi és lelki arca. (…)
Az Istentől
eltávolodott világban kivirágzott az Egyház életének karizmatikus
arca, éspedig a mozgalmak és új közösségek révén. (…)
Bizonyos, hogy egy
családban minden új tag érkezése és felnevelése nehézségeket,
feszültségeket is szül. Ám (…) ez a karizmatikus időszak az Egyház
szövetének megújulásához vezetett, egyre gazdagabb és teljesebb
módon, s ezáltal gyarapodhatott a család és növekedett a szeretet.
(…)
Az Egyház
együttérzéssel kíséri figyelemmel a világot, amely úgy tűnik,
eltávolodott Istentől. A hétköznapi, de az apostolkodás karizmájában
elkötelezett keresztény szavaikkal, tanúságtételükkel,
viselkedésükkel lépnek be a világ életének mindennapjaiba.
Andrea Riccardi
Forrás: Hubertus Blaumeiser - Tonino Gandolfo: Amint az Atya szeret engem...
|
