|
Heti gondolat:
2022. 01. 10.
2. hét
Az önmegvalósítás útja: a
„mi”
A teljes keresztény
aszketika felfedezhető a „valakiért élni”, a „valakivel
együttműködni” kifejezésekben, mert ezek a közösség és a kölcsönös
szeretet elérését szolgálják. Ez az aszketika pedig a személlyé
válás legmagasabb rendű formája, mert azt jelenti, hogy a
Szentháromság mintájára éljük az életet. Azt jelenti, hogy egy test
vagyunk (Krisztusé), amit egy lélek jár át (a Szentlélektől belénk
oltott charitas); azt jelenti, hogy Egyház vagyunk. Azt is jelenti
ez az aszketika, hogy megvalósítjuk magunkat, mivel valójában akkor
vagyunk önmagunk, amikor azt mondhatjuk ki: „Mi”.
Ez az a keresztény
filozófia, amiről Szent Jusztinosz és Alexandriai Szent Kelemen
beszélt, és amit Nazianzi Szent Gergely így határozott meg: „megélt
filozófia” (6. beszéd). A személyiség kibontakozásához nem
elegendőek a teológiai, filozófiai, történelmi, exegetikai és
morális tanulmányok. Nem elegendő az individualista aszketika –
legyen bár imával és áldozatokkal teli - , hogy a személyiség teljes
kibontakozásához vezessen. Az válik új emberré, aki átmegy a
halálból az életre, mivel Krisztus testének többi tagját szeretve
él.
Silvano Cola
Forrás: Hubertus Blaumeiser - Tonino Gandolfo: Amint az Atya szeret engem...
|
