Életige 2022 december
„Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örök
Kőszikla” (Iz 26,4)
Az élet igéje, amelyet
ebben a hónapban szeretnénk élni, Izajás próféta könyvéből való.
Sok mindenre kiterjed ez a szöveg, és nagyon kedvelt a keresztény
hagyományban is. Előszeretettel olvassuk például az Emmánuelről
szóló részt, „velünk az Isten”, és a szenvedő Szolga leírása is
itt szerepel, amely megalapozza Jézus szenvedésének és halálának
elbeszélését. vö. Iz 7,14 és Mt 1,23 vö. Iz 52,13-53,12
Ez az igevers egy
hálaéneknek a része, amelyet a próféta Izrael népének ajkára ad,
amikor a száműzetés rettenetes próbatétele után végre
visszatérhetnek Jeruzsálembe. E szavak reményt ébresztenek a
szívünkben, mert Isten hűségével végig jelen van Izrael mellett,
mint a rendíthetetlen Kőszikla. A nép minden erőfeszítését Ő maga
támogatja a társadalmi, politikai és vallási újraépítésben.
A „kérkedő” várost porba
sújtja, mert nem Isten szeretetének terve szerint épült, viszont az
ő szeretetterve szerinti, és jelenlétének sziklájára épült város
békében él és virágzik. vö. Iz 26,5
„Bízzatok az Úrban
örökkön-örökké, mert az Úr örök Kőszikla”
Mennyire igaz
napjainkban is, hogy békére és biztonságra van szükségünk!
Személyesen és közösségileg is a történelem sötét pillanatait éljük,
szinte összeroskadunk a bizonytalanság és a jövőtől való félelem
súlya alatt.
Mit tegyünk, hogy
legyőzzük a kísértést, és ne hagyjuk, hogy a jelen nehézségei
letörjenek, és magunkba fordulva gyanakvást és bizalmatlanságot
tápláljunk mások iránt?
Keresztényként a
válaszunk, hogy mindenekelőtt „újraépítjük” a bizalomteli
kapcsolatot Istennel, aki Jézusban társunk lett az élet útján,
legyen az bármilyen sötét, szűk, fáradságos vagy meredek.
De ez a hit nem jelenti
azt, hogy tétlenül várakozunk. Sőt, inkább azt kéri, hogy lássunk
neki, vállaljunk főszerepet az „új város” építésében, legyünk
ötletekkel teli felelős építői a városnak, melynek törvénye a
kölcsönös szeretet, és kapui nyitva állnak mindenki, de főleg a
„szegények és a szűkölködők” előtt, akik mindig is kedvesek voltak
az Úr előtt. vö. Iz 26,6
Ezen az úton biztos,
hogy sokan mellénk szegődnek, akik szívükön viselik az egyetemes
értékek ügyét, és fontos számukra a szolidaritás, az emberi méltóság
és „közös otthonunk”, a teremtett világ védelme.
„Bízzatok az Úrban
örökkön-örökké, mert az Úr örök Kőszikla”
Egy spanyol faluban,
Aljucerben egy egész közösség határozta el, hogy testvéri
kapcsolatokat épít a részvétel nyílt és befogadó formáin keresztül.
Így mesélnek: „2008
nyarán alapítottunk egy kulturális egyesületet. Saját
kezdeményezésként, és a környék más szervezeteivel együttműködve is
több tevékenységet indítottunk be, hogy teret adjunk a párbeszédnek,
és nemzetközi humanitárius segítséget nyújtsunk.
Már az első évtől
kezdve rendeztünk szolidaritási vacsorákat a Fraternity with
Africa projekt keretében, és ebből olyan afrikai fiataloknak
tudtunk ösztöndíjat biztosítani, akik vállalták, hogy legalább öt
évig a saját hazájukban maradnak. Mintegy kétszázan szoktak részt
venni ezeken a vacsorákon, melyeket üzletemberek és különböző
szervezetek együttműködésével rendezünk.
Nagy örömünkre
szolgál, hogy évek óta együtt dolgozunk egy másik szervezettel.
Velük évente szervezünk egy nagy eseményt, amelyen a kulturális élet
jeles személyiségei is részt vesznek, zenészek, festők és más
művészek, valamint politikusok, vállalkozók és orvosok is. Jó
lehetőség ez, hogy megosszák tapasztalataikat, és beszélhessenek a
döntéseik mélyebb okairól.”
„Bízzatok az Úrban
örökkön-örökké, mert az Úr örök Kőszikla”
Karácsonyi
várakozásban élünk. Készüljünk azzal, hogy már most befogadjuk
Jézust az igéjében.
Ez az a kőszikla,
amelyre az emberek városát is építhetjük: „Testesítsük meg, tegyük
magunkévá, és tapasztaljuk meg, hogy micsoda életerő árad szavaiból
magunk és környezetünk számára, ha megéljük őket! Szeressünk bele az
evangéliumba, annyira, hogy önmagává formálhasson minket, és másokat
is megérintsen! […] Már nem mi élünk többé, hanem Krisztus fog
növekedni bennünk. Megtapasztaljuk, hogy szabaddá válunk
önmagunktól, a korlátainktól, a rabláncainktól. Ráadásként meglátjuk
azt a szeretet-forradalmat, amelyet a minket körülvevő társadalmi
környezetben a bennünk szabadon élő Jézus fog kirobbantani.”
Letizia Magri
|